A motiváció

A meditáció a gondolkodás és kísérletezés formájában segít megteremteni és megtartani a motivációnkat. Az érzékelés, az elképzelések és a célok újdonságához és világosságához fontos, hogy ellazuljunk, elengedjük a régi szokásokat, a régi gondolkodásmódunkat és látásmódunkat, hogy teret teremtsünk valami újnak és inspirálónak.

A motiváció egy belső, pozitív energia, a lelkesedés és a tiszta érzékelés kombinációja, ami képessé tesz bennünket arra, hogy véghezvigyük a feladatot.

Fontos folyamatosan megőrizni a határozottságot, mert különben nagyon könnyen megzavarhatnak bennünket a problémák, az újonnan felmerült események, vagy a lustaság. Mit tesz a motiváció? Az egyik realitásból egy másikba visz, vagyis onnan, ahol voltam oda, ahol szeretnék lenni. A cél érzékelése tartja fenn a motivációt. Amikor arra van szükség, hogy a motivációt újra működésbe hozzuk, akkor az alábbi kérdéseket kell megvizsgálnunk.

• o   Mi az, amit akarok?
• o   Miért szeretném?
• o   Mi az, amit értékelek?
• o   Mire van szükségem?
• o   Mi az, amit élvezek?
• o   Mi az, amit megértek? és különösképp
• o   Mi az, amit szeretek?

Amikor leülünk és elgondolkodunk a fenti kérdések válaszain, ezek fogják képezni az új belső látásunk, és a feladatok alapját, hogy újra aktiváljuk azt, amit már elfelejtettünk. Az életünk során időről-időre hátra kell lépnünk, elcsendesedve újra meghatározni, újra felbecsülni, kísérletezni mindazzal, amit már tudunk, és amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk. Ez egy egyszerű gyakorlat, amit ha őszintén elvégzünk, serkenti az újdonságot a gondolatainkban és a motivációs mintázatunkban.

Ahhoz, hogy szélesítsük és megváltoztassuk ezeket a mintázatokat, szükséges, hogy:

• o   újra meghatározzunk
• o   újra megvizsgáljunk
• o   új irányba tereljünk és
• o   újra megtanuljunk bizonyos dolgokat.

Így generálódik az újdonság, a kreativitás és minőség.

A sikeres motiváció attól függ, hogy mennyire világos a célunk. Mennyire hiszek a célomban? A célomban vetett hit határozza meg az erőfeszítés minőségét. A motiváció akkor újul meg igazán, amikor felismerem, hogy mindig van lehetőség a gyakorlásra, ha élek a választás erejével.

Egy másik kérdés, ami segít a motiváció fenntartásában, hogy: „Mi az, ami igazán fontos nekem: A végeredmény vagy a folyamat?” A folyamat magával hozza a növekedést, a fejlődést és a tanulást. Amikor eredmény-orientáltak vagyunk, túlzottan az eredményre összpontosítunk, nem eléggé figyelünk, vagy hangsúlyozzuk magát a folyamatot, ami szükséges lenne ahhoz, hogy elérjük a végeredményt. A gyors rendbe hozás módszere, a „hét napos siker” formula, nem igazán működik, legalábbis nem állandóan. Ha megnézzük a természetet, láthatjuk a szépségét és erejét, ami az idő és a folyamat összekapcsolt eredménye. Például egy hatalmas tölgyfa, vagy a rózsa a kertben nem azonnal fejlődik ki. Bizonyos idő és hely kell a folyamatra, hogy működni tudjon.

Ahhoz, hogy egy folyamat hatékonyan menjen végbe, hogy az időt, az energiát, és az erőforrásokat a legjobban használhassuk, fel kell állítani egy fontossági sorrendet.

A fontossági sorrendhez fel kell ismerni, és el kell utasítani az okoskodó kifogásokat; (például, hogy „nincs időm”) és össze kell állítani egy működőképes, valóságnak megfelelő időbeosztást. Ha fontossági sorrendet állítok fel az értékeket illetően, akkor a motiváció típusa világos lesz számomra. Vajon a motivációm anyagiakhoz kapcsolt vagy szellemi? A kettő nagyon különbözik egymástól.

A materialista motiváció alapja az érvényesülési vágy, a versengés, a pozíció utáni vágy. Gyakran abban hiszünk, hogy ezek nélkül nem lehetünk sikeresek, és így ezen értékek alapján gondolkodunk és cselekszünk. Amikor a motiváció materialista, mindig jelen van a veszteségtől való félelem is, aminek a következménye a nehézkesség, a stressz és az aggodalom. A szellemi motiváció alapja a feladat iránti lelkesedés és a másokkal való együttműködés, aminek az eredménye a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva jól-léte.

A csend ereje

Ugyanúgy, ahogy a szennyezettség különböző formái elérték az extremitás állapotát a 21. században, hasonlóan ehhez, jelenleg a zaj okozta szennyezettség is extrém. Manapság jobban, mint valaha, szükségünk van arra, hogy kísérletezzünk a csend erejével, és megtapasztaljuk a sok módszert, amivel gyógyítani tudjuk a testet, a tudatot és a lelket. Bárhol legyünk a világban, mindenhol zaj van. Még akkor is, ha egy nagyon csendes helyre megyünk – egy csodálatos tengerpartra, messze a civilizációtól, - körbe fog venni a zaj. Ha nincs is külső zaj, valószínűleg meg fogjuk tapasztalni a nagy belső zajt.

Amikor körbevesz a világ zaja, nem vagyunk mindig tudatában az összes zajnak, amit a tudatunkban generálunk. De amikor találunk egy csendes helyet, messze a külső hangoktól, egyre jobban tudatába kerülünk a zajoknak – az állandó belső csacsogásnak. Például, éjszaka, amikor megpróbálunk aludni, ahelyett, hogy a tudat egyre csendesebbé válna, és pihenést tapasztalna, ami felfrissülést hoz, egyre inkább tudatába kerülünk az összes belső zajnak. Ilyenkor a tudat nagyon gyorsan mozog, nemcsak átéli az elmúlt nap tapasztalatait, de újra lejátssza azokat a jeleneteket, amik az előző héten vagy akár a múlt évben történtek. Hogyan tudjuk kezelni a tudatnak mindezt a zaját? Lehetséges kezelni, vagy el kell fogadnunk az emberi élet részeként?

Ha gyakoroljuk a csendet, vissza tudjuk nyerni a tudatosságot, ami túlvisz a modern élet zavaró, megjósolhatatlan és mesterséges tapasztalatain, hogy megtaláljuk a referencia belső rendszerét, ami egy teljes és hosszantartó jólétet kínál egyéni és társadalmi szinten is.

A csend párbeszédet nyit önmagunkkal és Istennel. Mindkettő lényeges, ha meg akarjuk találni a szellemi irányt, amire szükségünk van ahhoz, hogy egy teljes életet éljünk. A csend segít belépni önmagunk mellőzött szellemi realitásába – ez egy láthatatlan, de dinamikus realitás, ami ott áramlik mindannyiunkban. A csend bátorsággal és optimizmussal táplál minket. A csend fényében megtapasztaljuk a láthatatlan szellem erejét, és egy olyan életet tudunk teremteni, ami az igazságon alapszik.

Az idő most olyan, hogy minden másodperc, minden pillanat, minden nap és minden évszak fel van töltve csodálatos lehetőségekkel. Minden fel van töltve a lehetőségek magjaival, és elvethetem bármilyen cél, kívánság, sors palántáját, amit választok. Ugyanakkor, ezt nem tudom megismerni mindaddig, amíg nem válok nyugodttá, és nem kapcsolom ki a hétköznapi tudatosságomat, nem nyitom ki a szememet, és nem ismerem fel, hogy a lehetőség jelen van, valójában mindig ott volt – csak nem ismertem fel, vagy ha felismertem, nem döntöttem vagy nem cselekedtem. Minden nap elhozza a lehetőségek újdonságait. Ez az idő áldása. A magok most arra várnak, hogy elvessem azokat.