Békében lenni

Legyél békében önmagaddal

Az első lépés, hogy visszahozzuk a békét a saját életünkbe. Ehhez ismerd meg önmagadat olyannak, aki vagy. Ismerd fel, és ismerd meg az igazi énedet egy szellemi lényként, ami mindennek az alapja. Amikor rendelkezel ezzel a világos rálátással önmagaddal kapcsolatban, hogy te a lélek vagy, akkor el kezded felismerni, hogy minden békétlenség a világban ott kinn van, és itt a belső világban egy dolog van, amit mindannyian elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Elfelejtettük, hogy kik és mik vagyunk. Önmagad felismerésével, lélekként és nem testként, megteremtődik annak a felismerése is, hogy a béke a te igaz és örökkévaló természeted. A módszert, hogy ezt a tudatosságot felébresszük, ismerik meditációnak.

Legyél békében másokkal

Fogadj el másokat olyannak, amilyenek. Ez nem olyan könnyű azt követően, hogy egy egész életet elutasítással és ellenállással töltöttünk.  Amikor felismered önmagadban az elutasítást másokkal szemben, kérdezd meg, miért? Valószínűleg észre fogod venni, hogy ők nem azt teszik és nem olyanok, amit te akarsz. Ez a hiedelem is a felejtésünkből jön, hogy elfelejtettük, hogy mi valójában természetes módon adók vagyunk. Megpróbálunk másoktól kapni és elfelejtjük, hogy az igazi szeretet semmit nem akar elvenni másoktól, az csak ad és megosztja önmagát. Elfelejtettük, hogy a szeretet lényegében az, amik vagyunk. Hallgasd meg a másik szívét. Általában mások sem ismerik önmagukat. A tendencia az, hogy mi akarjuk nekik megmondani, hogy milyennek kellene lenniük. A módszer, hogy igazi békét teremtsünk a kapcsolatokban, hogy ne csak meghallgassuk a szavaikat, de hallgassuk meg az érzéseiket is.  Engedjük, hogy elmondják a saját történetüket. Segítsünk nekik abban, hogy ők is tisztán lássák, mi folyik a szívükben. Ahogy ezt megteszed, megteremted az igazi kapcsolatot minden ítélkezés nélkül. Ahogy ezt megteszed, képes vagy arra, hogy meghallgasd őket nagyobb tisztánlátással, hogy megértsd, hogy valójában mire gondolnak, és mit éreznek.

Legyél békében a világgal

Legyél tudatában annak, hogy nincs olyan a világban, mint mi és ők. Valójában nincsenek határok, csak tanult elképzelések és felfogások vannak, amik arra szolgálnak, hogy megteremtsék a szétszakadást, a különválást. Mi egy család vagyunk. Ez a mi igaz szellemi identitásunk. Amikor másokat és a világot igaz látásmóddal nézzük, észrevesszük, hogy a régi érzelmi megszokások és reakciók az események irányába el kezdenek szertefoszlani. Helyette felmerül a természetes nyugalom, és egyre békésebbé válunk a világgal.

Legyél békében a Teremtővel

Legyél nyitott, hogy megkapd a segítséget. Sokan valószínűleg azt mondanák, hogy ők mindezt maguktól szeretnék megtenni, míg mások bevallják, hogy nem tudják megtenni segítség nélkül. Aztán vannak néhányan, akik okosan elkezdenek megnyílni, hogy megkapják a segítséget egy magasabb Erőtől.  Ők nyitottak maradnak a szubtilis Forrás, az energia isteni Forrása felé, a szeretet, a fény és erő formáiban. Tudják, hogy minden, amit tenniük kell, hogy nyitottak maradjanak. Ha megtanulod megfigyelni a belső érzéseidet, ha nyitott maradsz, akkor el kezded felismerni annak a magasabb Erőnek a szubtilis jelenlétét, ami megmutatja neked, hogy hol is vagy valójában. Segít abban, hogy békében legyél, és mindent békében tegyél.

8. alapelv: Kapcsolat a Feltételnélküli Forrással

Az Univerzumban van egy élő Pont, aki semmilyen szükségletnek, vágynak, akaratnak nincs alávetve. Mivel ez a Lény nem akar semmit, minden az Övé, de nem a birtoklás és ellenőrzés vonatkozásában, hanem úgy, hogy minden dolog természetes módon a Feltételnélküli Forrás felé mozdul el. Egyszerűen csak azért, mert mindenki, aki közel jön, érzi a természetes szeretetet, ami szabadon árad Belőle.  Érzékelik az önzetlen szolgálatát és azt, hogy megosztja velük mindazt, aki, és amije van. Mint egy sugárzó Mágnes, túl az anyag és az idő korlátain, túl az adok-veszek szokásain, a kalkuláción. A Forrás mindent vonz, mivel Neki nincs semmilyen vágya, csak az adás valósul meg általa.

A Feltételnélküli Forrás szeretete olyan, mint egy szellemi napfény. Önzetlen, önmagában teljes: mindig hozzáad, és soha nem vesz el. Ami feltételnélküli, azt mindig becsben tartják az imádat szempontjából, és talán ezért tisztelik Istent és az igazi szenteket is a világ minden részén. A Forrásból származó szellemi fény rávilágít az elfelejtett valóságra, a rejtett potenciálunkra, az eredeti jóságunkra. Kinyilvánítja igazi énünket. Utána, ha szeretnénk, táplálhatjuk és fejleszthetjük ezt a tudatosságot, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megtartjuk a kommunikáció nyitott csatornáját. Különben az áram rövidre zár, blokkolódik, vagy egy másik irány miatt lemerül, és egy idő múlva teljes sötétség lesz. Ma az emberiség a teljes sötétség fázisában él, teljes az áramszünet.

A meditáció egy olyan mentális gyakorlat, amikor a Feltételnélküli Forráshoz kapcsolódunk. Amint létrehozzuk ezt a kapcsolódást, megtörténik a tisztulás, és a tudat felszabadul az „én” és „enyém”, a múlt, a megbántódás és a kis dolgok korlátaitól.

A meditáció alatt a tudat elengedi a korlátozottság szálait. Mint a madár, a tudat szárnyra kel, és kapcsolódik Istenhez. Ez a kapcsolat nem nehéz, ha a tudat igazán szeretné megismerni az igazságot, nem csak követelésekkel próbálkozik, vagy hízelgéssel, imával vagy valamilyen önző szándékból, könyörögve valamiért. Amikor csak a kapcsolódás iránti vágy van jelen, a lélek egy mágneses vonzást érez, ami képessé teszi arra, hogy átrepülje az összes lehetetlen akadályt, mint amilyen a „Nem tudom megtenni”, „Hogyan?” és a „Nincs időm!”. A kapcsolódás szellemi erővel tölti fel a lelket, ami mindig megőrzi a pozitivitást, és nem kerül a külső negativitás befolyása alá.

A meditáció segít a belső erő elsajátításában, különösen akkor, amikor használjuk is a mindennapi életünk során. Az ilyen erő megtartásához szükséges a naponkénti kapcsolódás, a feltöltődés minden reggel. A csendben az emberi lények egy személyes, baráti kapcsolatba kerülnek Istennel, aki nemcsak meghallgat és segít, de jelen van. Az emberi lények teljesen elvesztették már ezt az egyszerű élvezetet, ami Isten jelenlétéből adódik; úgy érzik, valamit mindig kérniük kell, vagy kántálniuk kell valamit. Ennek a szellemi találkozásnak a csendjében elegendő csak nyugodtan maradni és elégedetté válni.