2016. június 24., péntek

Elkészült az új honlapunk

Kedves Barátaink!

Szeretnénk tájékoztatni benneteket, hogy elkészült az új honlapunk, aminek a címe is megváltozott: Az új elérhetőségünk:  www.brahmakumaris.hu

Reméljük, tetszeni fog és hasznosnak találjátok az oldal új szolgáltatásait is: 
Horoszkóp másként, 
Napi gondolatok, 
Meditációs kurzus 7 lépésben,
Meditációs kommentárok kezdőknek és haladóknak, 
Eseménynaptár, és a blog, 

Merthogy mostantól kezdve a honlapunkat lesznek elérhetők az új bejegyzések.

Jó böngészést és elmélyülést!

Továbbra is szívesen vesszük a véleményeteket és javaslataitokat!

Előre is köszönjük, 

Brahma Kumaris Magyarország 





2016. június 2., csütörtök

Az Igazság megtapasztalása

Ahogy tudatába kerülünk a saját szellemi tudatosságunknak, felismerjük, kik vagyunk és ezáltal Isten felismerése is lehetővé válik. A különböző filozófiai és vallási irányzatokban olyan sok ötletet hallottunk Isten létezéséről vagy nem létezéséről. Az Igazság megtapasztalásának az egyedüli módszere a saját tapasztalatunk. Ha elkezdjük gyakorolni az örökkévaló lélek tudatosságát, akkor kilépünk az időből és térből, belépünk a végtelenbe, és abban nemcsak önmagamat látom, mint örökkévaló lényt, de látom a többi lelket is. Felismerem a sok-sok örökkévaló lélek létezését. Ezek mind ugyanannak a családnak a részei, ők és én is örökkévalóak vagyunk.
Minden lélek egy személyiség, örökkévaló és különleges. Mindannyian különböző kapacitással, különböző szintű minőséggel rendelkezünk, és ez megmagyarázza, hogy ebben a világban miért látunk ennyi különbözőséget. Ez is ennek a világnak a csodája, szépsége. Ugyanakkor fontos felismernünk, hogy a sok lélek között van egy lélek, aki rendelkezik az összes pozitív tulajdonsággal abszolút mértékben és ennek a léleknek a neve: a Legfelső. Nem lehet több, csak egy, aki a Legfelső. Lehetnek sokan, akik nagyon jók, szuperek, de a Legfelső csak az Egyet jelentheti. Az összes lélek között csak egyetlenegy lélek van, aki a Legfelső. Ő az egyetlen, aki abszolút és korlátlan szeretettel, igazsággal, szépséggel és békével rendelkezik.
A meditációban Vele kapcsolódunk össze. Ha mi egy emberi lény társaságában töltjük az időnket, akkor az ő hatása elér minket és befolyásol. Minél több időt töltünk valakivel, annál nagyobb lesz a hatása. Minél erőteljesebb az, akivel az időmet töltöm, annál erőteljesebb lesz a hatása. Ezért van az, hogy különböző állapotokon megyünk keresztül a gondolkodásunkban, az érzelmekben, az érzéseinkben. Vannak nagyon pozitív, erőteljes gondolataink és néha ezek a gondolatok bár erőteljesek, de nem pozitívak. Ezek lehetnek nagyon negatívak is.
Ugyanakkor nemcsak az emberi lények befolyásolnak, de maga a környezet, a média és mindaz, amit látok, amit érzékelek magam körül. Ezek meghatározzák a tudatosságomat, az érzéseimet, a létezésemet. Láthatjuk, hogy az emberi dimenzión belül sok variáció van. Vannak jók és kevésbé jók. De ha eldöntöm, hogy azt szeretném, hogy egy állandó forrás befolyásoljon, ami állandóan pozitív, akkor abban a pillanatban, ahogy ezt eldöntöm, túllépek a fizikai dimenzión és elérem a szellemiség szintjét és elkezdem keresni a Legfelsőt. A lélek tudatosságában megértem, hogy lehetőség van arra, hogy a Legfelső létezését megtapasztaljam. Ezzel kísérletezem, használom a tudatom, a gondolataim erejét, annak érdekében, hogy kapcsolatot teremtsek a Legfelsővel, az összes minőség Forrásával, az Eggyel, aki korlátlan mértékben rendelkezik ezekkel a minőségekkel. Ez a kísérlet átadja a létezése bizonyítékát. A meditációban e kísérlet által megtapasztaljuk Isten létezésének a valóságát, függetlenül attól, milyen vallási háttérből jöttünk, még akkor is, ha korábban elutasítottunk minden vallási irányzatot.



2016. május 19., csütörtök

A befelefordulás ereje

Az összes, amit tennünk kell, hogy egy pár percig csendben üljünk, befelé forduljunk és nézzük meg, mi zajlik belül. A testben a lélek helye a homlok közepén található. A lélek egy korlátlan energia, nincs fizikai kiterjedése, létezik, igaz és valóságos. Egy pont. A pont örökkévaló. Bármilyen más forma változhat, darabokra eshet, de ez a pont örökkévalóan létezik, anélkül, hogy megváltozna. A létezés benne van ebben a kis fénypontban. A fénypont tudatosságában eltávolodom a fizikai formától, de ebben a tudatosságban maradni nem egyszerű. Még az álmainkban is a fizikai formánkban látjuk önmagunkat és másoknak is a fizikai forma alapján adjuk a válaszokat. Tehát, gyakorlatot igényel, hogy emlékeztessük önmagunkat erre a tudatosságra, emlékezzünk arra, kik is vagyunk valójában. A világ nem fog erre emlékeztetni, nekem kell emlékeztetnem önmagamat. A meditáció célja az, hogy egy kis időt csendben töltsünk, visszatérjünk az örökkévaló azonosságunk tudatosságába, megismerjük, értékeljük és szeressük önmagunkat. Ahogy ezt megtesszük, ez egyre természetesebbé válik és nemcsak a meditáció alatt fogunk rendelkezni ezzel a tapasztalattal, de a meditáció után is meg tudjuk tartani ezt a tudatosságot: én, az örökkévaló lény, a lélek látom és nézem ezt a világot, hallgatom, hogy mi történik körülöttem. Az az idő, amit csendben, meditációban töltünk, nagyon értékes, mert átadja a gyakorlati bizonyítékát ezeknek az absztrakt fogalmaknak. A csend meghatározza az egész napi tudatosságunkat, viselkedésünket. Ezért van szükség arra, hogy a mélységekbe menjünk a meditációban.

Kényelmesen ülök. A test most nyugodt, a szemeimet nyitva tartom és lágyan magam elé nézek. Nem kell semmire koncentrálni, csak egyszerűen lágyan nyitva tartom a szemeimet. Éberré válok. Engedem, hogy a test megnyugodjon. Ismerem a fizikai testem minden részét és tudatosan engedem, hogy minden megnyugodjon. Tudatában vagyok az erőnek, amit birtoklok. Érzem az energiaforrást, ami ott van a homlokom közepén és erre koncentrálok. Én egy szellemi lény, egy fénypont vagyok, egy lélek, ami különálló ettől a fizikai testtől. Valójában most kezdem megérteni, hogy már korábban is léteztem, mielőtt ez a test megszületett volna. Ez a test, ez a jármű a teremtés része. Én, a fénypont örökké létezem. Én léteztem, mielőtt ez a test megszületett volna és továbbra is létezni fogok, miután ez a test már nem lesz. Tudatában vagyok az örökkévalóságomnak, a halhatatlanságomnak és ezáltal megváltozik a látásmódom. Kezdem értékelni, hogy ki is vagyok valójában. Én örökkévalóan létezem, korlátlan vagyok. Om Shanti

2016. április 15., péntek

Az Om Shanti jelentése

Az OM SHANTI a béke köszöntése. Az OM-ra úgy emlékeznek, mint az Univerzum eredeti hangjára. Az OM azt jelenti, én vagyok, a SHANTI azt jelenti, én a béke vagyok. Az OM SHANTI az én bemutatása. Általában amikor bemutatjuk önmagunkat, elmondjuk a nevünket, a nemzetiségünket, a nemünket, a korunkat, a foglalkozásunkat, az összes tényezőt, ami a fizikai létezésünkkel kapcsolatos. Ezek az információk uralják a tudatosságunkat és ezek határozzák meg az önazonosságunkat is, és mégis, ami mozgat minket, ami az életünket irányítja, az a belső lényünk, ami láthatatlan és inkognitó. Ez a belső energia, ez a belső létezés az, ami tartalmazza az összes titkot, ami a személyiségünk kulcsa. Amikor az életünket külső, felszínes dolgok alapján éljük, zavarodottságot, békétlenséget találunk. Úgy érezzük, valami hiányzik az életünkből. Ennek az a fő oka, hogy nem ismerjük az igazi azonosságunkat. Nem ismerjük önmagunkat és ennek eredményeképpen képtelenek vagyunk arra, hogy olyan kapcsolatokat teremtsünk, amiben mélység, jelentőségteljesség és szeretet van. Ha nem ismerjük önmagunkat, akkor mások hogyan ismerhetnének meg minket. De ha ismerem önmagamat, akkor elkezdem a másikat is megismerni és a másik is elkezd engem megismerni és megérteni. Bár önmagunkkal élünk együtt, mégis az a furcsa paradoxon áll fenn, hogy nem ismerjük önmagunkat. Mennyire tudjuk, mi folyik a saját világunkban? Miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk? Miért vannak bizonyos érzelmi megnyilvánulásaink, tapasztalataink? Képes vagyok a saját személyiségem erőforrásait felszínre hozni, úgy viselkedni, ahogy én szeretném? Lehet, hogy tudok bizonyos dolgokat, de biztos, hogy az élet sokkal érdemesebb és gyümölcsözőbb lenne, ha ismerném önmagamat. A meditáció azt jelenti, befelefordulok, megismerem önmagamat és megtanulom, hogy értékeljem, szeressem és tiszteljem önmagamat. Ki az, akivel a legtöbb időt szeretjük eltölteni? Azzal, akit szeretünk. Ki az, akinek a figyelmünket adjuk? Annak, akit szeretünk. Ha önmagam felé fordulok és megkérdezem, mennyi időt töltök azzal, hogy megismerjem önmagamat, a válaszok nagyon tiszta képet adnak arról, hogy tulajdonképpen egy idegen vagyok önmagam számára. Néha a saját ellenségemmé válok. Meg kell tanulnom újból sajátmagam jó barátjává válni. A Rádzsa jóga meditáció annak a módszere, hogy befelé forduljunk és megismerjük önmagunkat. A meditáció célja az, hogy egy kis időt csendben töltsünk, visszatérjünk az örökkévaló azonosságunk tudatosságába, megismerjük, értékeljük és szeressük önmagunkat. Ahogy ezt tesszük, ez az állapot egyre természetesebbé válik és nemcsak a meditáció alatt fogunk rendelkezni ezzel a tapasztalattal, de a meditáció után is meg tudjuk őrizni ezt a tudatosságot.

2016. március 31., csütörtök

Rádzsa jóga meditáció

A rádzsa szó királyit, a jóga találkozást, egyesülést és a meditáció emlékezést, gondolkodást jelent. A meditáció a rádzsa jóga gyakorlati része, amikor a szellemi erő birtokában képesek vagyunk megvalósítani mindazt, amiről az elmélet szól.
Ehhez először önmagunkat kell megismernünk, megérteni a gondolatainkat, az érzéseinket, amik cselekvésre késztetnek.
A meditáció annak a művészete, hogy egyensúlyt teremtsünk a külső és belső között, de belülről kifelé és nem kívülről befelé haladva. Gyakran a boldogságunk, az önbizalmunk külső dolgoktól függ. A meditációban felfedezhetjük a szellemi függetlenségünket, a saját felelősségünket, és mindazokat a belső erőforrásokat, értékeket, amiket képesek vagyunk használni ahhoz, hogy egy jobb minőségű életet éljünk.
A meditáció rendszeres gyakorlása segít abban, hogy sikerrel tudjunk szembenézni a nehéz helyzetekkel, hogy stabilan fenntartsuk azt a belső békét, ami az összes megoldás kulcsa.
A meditáció segíti a belső gyógyulást, a gondolatokhoz, az érzésekhez és a viselkedéshez való új hozzáállás megerősítését, amikor saját magunkat és az egész világot sokkal pozitívabb szemszögből tudjuk látni. Szabaddá válunk a haragtól, a gyanakvástól, a félelemtől, az erőszaktól, az összes negativitástól, amik fájdalmat okoznak. Amikor összekapcsolódunk a belső pozitív erőforrásunkkal, a békével, akkor automatikusan elszakadunk a negatívtól és pozitívan tudunk kapcsolatot teremteni a külvilággal. A negativitás nem fog gátként blokkolni bennünket.
A meditáció dialógust, párbeszédet is jelent, őszinte beszélgetést önmagunkkal, megfigyelve, hogy mit miért teszek, hogyan reagálok a külvilág dolgaira. Megvizsgálom, mit jelent számomra a szeretet, a bizalom, a béke, a boldogság. A párbeszédben bemutatom önmagamat saját magamnak. A mély meditáció elvezet a jógához, ami képessé tesz bennünket arra, hogy eggyé váljunk az eredeti, tiszta énünkkel és attól kezdve természetes módon tudjuk észrevenni mindenkiben a JÓT.
Az egyik legfontosabb kapcsolat az önmagunkkal való kapcsolat, amiben el tudom fogadni önmagamat olyannak, amilyen vagyok, kedvelem és tisztelem önmagam. Amikor őszinte vagyok önmagamhoz, amikor tisztán látom az erényeimet és gyengeségeimet, amikor szeretni tudom saját magam, akkor ébred fel bennem a vágy, hogy ne kövessek el semmi olyat, aminek a következményeként bánatot kellene tapasztalnom. A belső béke megőrzése, és az állandó jó közérzet tapasztalata fogja befolyásolni a többi emberrel és Istennel való kapcsolatunkat.

Ha a „belső elemünk” az élet forgatagában lemerül, fontos gondoskodni a feltöltéséről. Ezt a feltöltést teszi lehetővé a Legfelső Lélekkel, a Tiszta Energiával való kapcsolat, ami a meditáció következő lépcsőfoka…

2016. március 5., szombat

Nagyszerűen érezni magam

Talán reálisabb először is pozitívnak érezni magam. Aztán, jónak, jobbnak, és a legjobbnak, és végül nagyszerűen érezni magam. Biztosan nem érezhetem nagyszerűen magam bármivel kapcsolatban, amíg nem érzem pozitívnak és jónak magamat. Nem számít, hogy mások mit mondanak, vagy milyen negatív dolgok történtek a múltban. Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy elrejtem a bennem lévő negatívat, és azt tettetem, hogy az nincs is bennem. Azt jelenti, hogy kivonom a rejtett lehetőségeket és leckéket mindabból, ami látszatra kaotikus, igazságtalan, vagy nem igazán kívánt dolog. Minden dolognak az életemben megvan a maga oka. Bízni abban, hogy bármi is történik, annak megvan az értéke - ez segít abban, hogy megőrizzem a pozitív látásmódot, és segít abban is, hogy jól érezzem magam, ami a nagyszerűnek érezni magam alapja. Az ilyen bizalom egy egészen más perspektívát és rálátást ad a dolgoknak. Ugyanakkor, ha túlzottan terhelnek a dolgok, vagy az emberek, akik körülöttem vannak, vagy beleavatkozom a dolgokba, akkor nem tudom megőrizni a semlegességet. Egy objektív perspektívából láthatom a teljes képet, az egészet anélkül, hogy elvesznék a részletekben. Ez a perspektíva engedi, hogy használjam a tiszteletet, a toleranciát, a türelmet, ami abban is segít, hogy elbánjak a negatív szituációkkal. Ez megnyitja a szívemet és a tudatomat az új lehetőségek felé. Ez a semlegesség megteremti a belső csendet, amiben láthatom, és érzékelhetem a saját belső békémet, jóságomat és erőimet. Ez az, ami hatalmas különbséget teremt az életemben. Nagyszerűnek érezni magam, nem egy ideiglenes eufória. Ha valóban nagyszerűen érzem magam, akkor ez a tudat egy állandó pozitív állapotát eredményezi önmagammal, és az életemmel kapcsolatban. Ez akkor tud megtörténni, amikor megtapasztalom a saját szellemi identitásomat és erőforrásaimat, amik a lényem örökkévaló részei. Ez nem csak egy remény, egy teória, vagy egy elképzelés. A csendben összekapcsolódom a realitással, ami az életemet úgy lehorgonyozza, hogy semmilyen zűrzavar nem tud egy áldozattá tenni. Ahogy elérjük az önmagunk feletti mesteriességet, nagyszerűen érezzük magunkat. Nincsenek rejtett kifogások, miért, hogyan, de, mert…, különben ezek becsapnának. Helyette azt mondom, igen, meg tudom tenni. Tegyem meg most. Amikor van bennünk kellő bátorság, hogy kísérletezzünk, amikor nem félünk a dolgok kimenetelétől, akkor tudjuk nagyszerűen érezni magunkat. A szellemi perspektíva, ami felmerül ebből a belső csendből, képessé tesz arra, hogy bízzak önmagamban, bízzak másokban és lássam a pozitívat, a jót, a jobbat, a legjobbat és végül nagyszerűen érezzem magamat, nem számít, mi történik. 

2015. december 26., szombat

A motiváció

A meditáció a gondolkodás és kísérletezés formájában segít megteremteni és megtartani a motivációnkat. Az érzékelés, az elképzelések és a célok újdonságához és világosságához fontos, hogy ellazuljunk, elengedjük a régi szokásokat, a régi gondolkodásmódunkat és látásmódunkat, hogy teret teremtsünk valami újnak és inspirálónak.

A motiváció egy belső, pozitív energia, a lelkesedés és a tiszta érzékelés kombinációja, ami képessé tesz bennünket arra, hogy véghezvigyük a feladatot.

Fontos folyamatosan megőrizni a határozottságot, mert különben nagyon könnyen megzavarhatnak bennünket a problémák, az újonnan felmerült események, vagy a lustaság. Mit tesz a motiváció? Az egyik realitásból egy másikba visz, vagyis onnan, ahol voltam oda, ahol szeretnék lenni. A cél érzékelése tartja fenn a motivációt. Amikor arra van szükség, hogy a motivációt újra működésbe hozzuk, akkor az alábbi kérdéseket kell megvizsgálnunk.
  • o   Mi az, amit akarok?
  • o   Miért szeretném?
  • o   Mi az, amit értékelek?
  • o   Mire van szükségem?
  • o   Mi az, amit élvezek?
  • o   Mi az, amit megértek? és különösképp
  • o   Mi az, amit szeretek?
Amikor leülünk és elgondolkodunk a fenti kérdések válaszain, ezek fogják képezni az új belső látásunk, és a feladatok alapját, hogy újra aktiváljuk azt, amit már elfelejtettünk. Az életünk során időről-időre hátra kell lépnünk, elcsendesedve újra meghatározni, újra felbecsülni, kísérletezni mindazzal, amit már tudunk, és amiről úgy gondoljuk, hogy tudjuk. Ez egy egyszerű gyakorlat, amit ha őszintén elvégzünk, serkenti az újdonságot a gondolatainkban és a motivációs mintázatunkban.
Ahhoz, hogy szélesítsük és megváltoztassuk ezeket a mintázatokat, szükséges, hogy:
  • o   újra meghatározzunk
  • o   újra megvizsgáljunk
  • o   új irányba tereljünk és
  • o   újra megtanuljunk bizonyos dolgokat.
Így generálódik az újdonság, a kreativitás és minőség.

A sikeres motiváció attól függ, hogy mennyire világos a célunk. Mennyire hiszek a célomban? A célomban vetett hit határozza meg az erőfeszítés minőségét. A motiváció akkor újul meg igazán, amikor felismerem, hogy mindig van lehetőség a gyakorlásra, ha élek a választás erejével.
Egy másik kérdés, ami segít a motiváció fenntartásában, hogy: „Mi az, ami igazán fontos nekem: A végeredmény vagy a folyamat?” A folyamat magával hozza a növekedést, a fejlődést és a tanulást. Amikor eredmény-orientáltak vagyunk, túlzottan az eredményre összpontosítunk, nem eléggé figyelünk, vagy hangsúlyozzuk magát a folyamatot, ami szükséges lenne ahhoz, hogy elérjük a végeredményt. A gyors rendbe hozás módszere, a „hét napos siker” formula, nem igazán működik, legalábbis nem állandóan. Ha megnézzük a természetet, láthatjuk a szépségét és erejét, ami az idő és a folyamat összekapcsolt eredménye. Például egy hatalmas tölgyfa, vagy a rózsa a kertben nem azonnal fejlődik ki. Bizonyos idő és hely kell a folyamatra, hogy működni tudjon.

Ahhoz, hogy egy folyamat hatékonyan menjen végbe, hogy az időt, az energiát, és az erőforrásokat a legjobban használhassuk, fel kell állítani egy fontossági sorrendet.

A fontossági sorrendhez fel kell ismerni, és el kell utasítani az okoskodó kifogásokat; (például, hogy „nincs időm”) és össze kell állítani egy működőképes, valóságnak megfelelő időbeosztást. Ha fontossági sorrendet állítok fel az értékeket illetően, akkor a motiváció típusa világos lesz számomra. Vajon a motivációm anyagiakhoz kapcsolt vagy szellemi? A kettő nagyon különbözik egymástól.

A materialista motiváció alapja az érvényesülési vágy, a versengés, a pozíció utáni vágy. Gyakran abban hiszünk, hogy ezek nélkül nem lehetünk sikeresek, és így ezen értékek alapján gondolkodunk és cselekszünk. Amikor a motiváció materialista, mindig jelen van a veszteségtől való félelem is, aminek a következménye a nehézkesség, a stressz és az aggodalom. A szellemi motiváció alapja a feladat iránti lelkesedés és a másokkal való együttműködés, aminek az eredménye a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva jól-léte.